Laborteszt szennyeződést mutat ki friss narancslé mintában

Az antinukleáris antitestek, közismert nevén ANA, olyan fehérjék, amelyeket az immunrendszer termel, és tévedésből megtámadják a szervezet saját sejtjeit és szöveteit. Normális esetben az antitestek megvédik a szervezetet az idegen behatolóktól, mint például a baktériumok és vírusok, de az antinukleáris antitestek a sejtek sejtmagjában található komponenseket veszik célba. Az ANA teszt egy vérvizsgálat, amely kimutatja ezen antitestek jelenlétét, és elsősorban szűrővizsgálatként használják autoimmun betegségek, különösen a szisztémás lupus erythematosus és más kötőszöveti rendellenességek esetében.

A vizsgálatot egy vénából vett vérmintán végzik, jellemzően a karból. A laboratóriumi szakemberek a mintát indirekt immunfluoreszcencia technikával vizsgálják, ahol a páciens vérét tárgylemezen lévő sejtekkel keverik össze. Ha antinukleáris antitestek vannak jelen, azok a sejtmagokhoz kötődnek, és fluoreszcens mintázatot hoznak létre, amikor speciális mikroszkóp alatt nézik őket. A vizsgálati eredmények két fontos információt tartalmaznak: azt, hogy a teszt pozitív vagy negatív, és ha pozitív, akkor a titer szintet, amely jelzi a jelenlévő antitestek koncentrációját. A titert arányként fejezik ki, például 1:40, 1:80, 1:160 vagy magasabb, ahol a magasabb számok nagyobb antitest-koncentrációt jeleznek.

Egy pozitív ANA teszt nem jelenti automatikusan azt, hogy a személynek autoimmun betegsége van. Sok egészséges egyén, különösen idősebb felnőttek és nők, rendelkezhetnek alacsony szintű antinukleáris antitestekkel anélkül, hogy bármilyen betegségtünetük lenne. Azonban egy pozitív eredmény, különösen magasabb titereknél, jelezheti további vizsgálatok szükségességét. A vizsgálat során megfigyelt fluoreszcens mintázat nyomokat adhat arról, hogy mely konkrét autoimmun állapot lehet jelen. A különböző mintázatok, mint például a homogén, pettyes, nukleolaris vagy centromer mintázatok, különböző autoimmun rendellenességekhez kapcsolódnak.

Az egészségügyi szolgáltatók általában akkor rendelnek el ANA tesztet, amikor a páciens olyan tüneteket mutat, amelyek autoimmun betegségre utalhatnak, mint például tartós ízületi fájdalom, megmagyarázhatatlan láz, fáradtság, bőrkiütések vagy izomgyengeség. A teszt különösen hasznos a szisztémás lupus erythematosus diagnosztizálásában, de segíthet más állapotok azonosításában is, beleértve a szklerodermát, Sjögren-szindrómát, polimyositist és vegyes kötőszöveti betegséget. Ha az ANA teszt pozitív, az orvosok általában specifikusabb antitest-vizsgálatokat rendelnek el a pontos állapot meghatározásához és a megfelelő kezelési döntések irányításához.