Napi szokások, amelyek segítik és ártanak a májának

A laktát-dehidrogenáz, közismertebb nevén LDH, egy enzim, amely szinte minden szervezeti szövetben megtalálható. Kulcsszerepet játszik abban a folyamatban, amelyben a cukor energiává alakul át a sejtek számára. Amikor a szövetek megsérülnek vagy a sejtek lebomlanak, az LDH felszabadul a véráramba, így értékes jelzőanyaggá válik a szövetkárosodás kimutatására. Az LDH vérvizsgálat méri ennek az enzimnek a mennyiségét a vérben, és segíthet az egészségügyi szolgáltatóknak azonosítani a különböző szerveket és szöveteket érintő állapotokat.

Az LDH vizsgálatot általában akkor rendelik el, amikor az orvos szövetkárosodást vagy betegséget gyanít olyan szervekben, mint a szív, a máj, a vesék, a tüdő vagy a vérsejtek. A vizsgálat gyakori okai közé tartozik a megmagyarázhatatlan fáradtság, gyengeség vagy vérszegénység kivizsgálása, bizonyos rákos megbetegedések, például limfóma vagy leukémia nyomon követése, lehetséges szívroham vagy stroke értékelése, májbetegség ellenőrzése vagy izomkárosodás felmérése. Mivel az LDH a test számos különböző szövetében jelen van, az emelkedett szint azt jelzi, hogy valahol károsodás történt, bár maga a vizsgálat nem tudja pontosan meghatározni a helyet.

Az LDH vizsgálatra való felkészülés általában minimális. A legtöbb esetben nincs szükség különleges felkészülésre, és a betegek a vizsgálat előtt normálisan ehetnek és ihatnak. Bizonyos gyógyszerek és étrend-kiegészítők azonban befolyásolhatják az LDH-szintet, ezért fontos tájékoztatni az egészségügyi szolgáltatót minden szedett gyógyszerről. Maga a vizsgálat egy egyszerű vérvételt jelent egy vénából, jellemzően a karból, amely csak néhány percet vesz igénybe. Egyes embereknél enyhe zúzódás vagy fájdalom jelentkezhet a szúrás helyén, de súlyos szövődmények ritkák.

A normál LDH-szint általában 140 és 280 egység per liter között van, bár ez kissé változhat a használt laboratóriumtól és vizsgálati módszertől függően. Az emelkedett LDH-szint különböző állapotokat jelezhet, beleértve a szívrohamot, májbetegséget, bizonyos típusú vérszegénységet, izomkárosodást, csonttöréseket, bizonyos rákos megbetegedéseket, tüdőbetegséget vagy fertőzéseket. A nagyon magas szintek gyakran súlyosabb szövetkárosodásra utalnak. A megerőltető testmozgás azonban átmenetileg szintén emelheti az LDH-szintet. A normálisnál alacsonyabb LDH-szint ritka, de előfordulhat bizonyos genetikai állapotok vagy túlzott vitaminbevitel esetén.

Ha az LDH vizsgálati eredményei kórosak, az egészségügyi szolgáltató valószínűleg további vizsgálatokat fog elrendelni a szövetkárosodás konkrét okának és helyének meghatározására. Ezek közé tartozhatnak az LDH izoenzim vizsgálatok, amelyek segíthetnek azonosítani, hogy melyik szerv érintett, valamint egyéb vérvizsgálatok, képalkotó vizsgálatok vagy biopsziák. Az LDH vizsgálat akkor a leghasznosabb, ha más diagnosztikai információkkal kombinálják, és mindig szakképzett egészségügyi szakembernek kell értelmeznie az általános egészségi állapot és a tünetek összefüggésében.