Iowa rákkrízise: Egy pártoktól független egészségügyi kihívás, amely megoldásokat igényel

A hepatitis B és C olyan vírusfertőzések, amelyek a májat érintik, és kezelés nélkül súlyos egészségügyi szövődményekhez vezethetnek. Mindkét vírus elsősorban fertőzött vérrel vagy testnedvekkel való érintkezés útján terjed, bár a hepatitis B szexuális érintkezés révén, valamint anyáról gyermekre a szülés során is átadódhat. Míg a hepatitis B fertőzés felnőtteknél gyakran magától gyógyul, a hepatitis C nagyobb valószínűséggel válik krónikussá, ami azt jelenti, hogy a fertőzés sok éven át fennmarad. Bármelyik vírus krónikus fertőzése májkárosodást, cirrhosist okozhat, és idővel növeli a májrák kockázatát.

A laboratóriumi vizsgálatok kulcsszerepet játszanak a hepatitis B és C fertőzések diagnosztizálásában és nyomon követésében. A hepatitis B esetében a kezdeti szűrés jellemzően a hepatitis B felszíni antigén kimutatását foglalja magában, amely aktív fertőzést jelez, valamint a hepatitis B felszíni antigén és mag antigén elleni antitestek kimutatását, amelyek korábbi fertőzést vagy védőoltásból származó immunitást mutatnak. További vizsgálatok mérhetik a vírus DNS-szintjét annak felmérésére, hogy a vírus milyen aktívan szaporodik. A hepatitis C esetében a szűrés egy antitest-teszttel kezdődik, amely kimutatja, hogy valaki valaha is érintkezett-e a vírussal. Ha antitestek vannak jelen, egy HCV RNA-tesztnek nevezett követő vizsgálat megerősíti, hogy a fertőzés jelenlegi és aktív-e.

Amikor hepatitis B vagy C diagnosztizálható, az orvosok gyakran rendelnek el további laboratóriumi vizsgálatokat a májműködés és károsodás értékelésére. Ezek közé tartoznak a májenzim-vizsgálatok, mint az ALT és AST, amelyek megemelkednek, amikor a májsejtek sérülnek, valamint a bilirubint, albumint és véralvadási faktorokat mérő vizsgálatok, amelyek jelzik, hogy a máj mennyire működik jól. Teljes vérkép is elvégezhető. Egyes esetekben speciális vizsgálatok, mint a FibroScan vagy májbiopszia segítenek meghatározni a májhegképződés vagy fibrózis mértékét.

A rendszeres nyomon követés laboratóriumi vizsgálatokon keresztül elengedhetetlen a krónikus hepatitis B vagy C-vel élők számára. Az antivirális kezelésben részesülők esetében a vírusszám-vizsgálatok nyomon követik, hogy a gyógyszer mennyire hatékony, a vérben lévő vírus mennyiségének mérésével. A hepatitis C kezelés célja a kimutatási határ alatti vírusszám elérése, amely jelzi, hogy a fertőzés megszűnt. A hepatitis B esetében a kezelés célja a vírusreplikáció elnyomása és a májkárosodás megelőzése, bár a vírus teljes eltávolítása kevésbé gyakori. Az időszakos májfunkciós vizsgálatok és rákszűrő vizsgálatok, mint az alfa-fetoprotein, segítenek a szövődmények korai felismerésében, lehetővé téve az időben történő beavatkozást és jobb egészségügyi eredményeket.