8 gyakori nemi úton terjedő fertőzés tünete, amelyeket könnyű figyelmen kívül hagyni: A fejfájástól a hátfájásig

A lupus antikoaguláns teszt egy vérvizsgálat, amelyet a lupus antikoaguláns antitestek jelenlétének kimutatására használnak a vérben. A neve ellenére a lupus antikoaguláns a legtöbb esetben nem kapcsolódik a lupus betegséghez, és nem okoz vérzési problémákat sem. Ehelyett ezek az antitestek valójában növelhetik a vénákban és artériákban kialakuló vérrögök kockázatát. A tesztet elsősorban megmagyarázhatatlan vérrögök, ismétlődő vetélések vagy feltételezett antifoszfolipid szindróma kivizsgálására használják, amely egy olyan állapot, amelyben az immunrendszer tévedésből megtámadja a vérben lévő normál fehérjéket.

A lupus antikoaguláns tesztet általában akkor rendelik el, ha egy személynek megmagyarázhatatlan vérrögei voltak a lábában, tüdejében vagy más szerveiben, vagy ha egy nő több terhességvesztést élt át egyértelmű ok nélkül. Akkor is kérhető, ha a rutin véralvadási tesztek megnyúlt alvadási időt mutatnak. A teszt az antifoszfolipid antitestek vizsgálatának egy csoportjába tartozik, amely magában foglalja az antikardiolipin antitesteket és az anti-béta-2 glikoprotein I antitesteket is. Az egészségügyi szolgáltatók gyakran együtt rendelik el ezeket a vizsgálatokat, hogy teljes képet kapjanak a beteg vérrögképződési kockázatáról.

A teszthez egy vénából vett vérmintára van szükség, általában a karból. Általában nincs szükség különleges előkészületre, bár a betegeknek tájékoztatniuk kell egészségügyi szolgáltatójukat minden szedett gyógyszerről, különösen a vérhígítókról, mivel ezek befolyásolhatják a teszt eredményeit. A laboratórium több speciális alvadási tesztet végez a vérmintán, beleértve a hígított Russell vipera méreg időt és az aktivált parciális tromboplasztin időt. Pozitív eredmény azt jelenti, hogy lupus antikoaguláns antitesteket mutattak ki, ami fokozott vérrögképződési kockázatot jelez. Azonban egyetlen pozitív teszt nem elegendő a diagnózishoz, és a tesztet általában 12 hét után meg kell ismételni ezen antitestek jelenlétének megerősítésére.

Az eredmények értelmezését mindig egy egészségügyi szolgáltatónak kell elvégeznie, aki figyelembe tudja venni a teljes klinikai képet. A pozitív lupus antikoaguláns teszt klinikai tünetekkel kombinálva antifoszfolipid szindróma diagnózisához vezethet. A kezelési döntések az egyéni körülményektől függenek, beleértve azt is, hogy az illető volt-e már vérrög vagy terhességi szövődmény. Egyes pozitív eredményű személyeknek vérhígító gyógyszerekre lehet szükségük, míg másoknak csak megfigyelésre. Fontos megjegyezni, hogy egyes emberek pozitív eredményt mutatnak a lupus antikoaguláns teszten anélkül, hogy valaha vérrögöt vagy más szövődményeket fejlesztenének ki.