Krónikus vesebetegség: Csendes fenyegetés - Szakértői figyelmeztetés

A hemoglobin A1c, közismertebb nevén HbA1c vagy glikált hemoglobin, egy laboratóriumi vizsgálat, amely az elmúlt két-három hónap átlagos vércukorszintjét méri. Ez a teszt elengedhetetlen a diabetes mellitus diagnosztizálásához és monitorozásához. Amikor a glukóz a véráramba kerül, természetes módon kötődik a hemoglobinhoz, a vörösvértestekben található fehérjéhez, amely az oxigénszállításért felelős. Minél magasabb a vér glukózszintje, annál több glukóz kötődik a hemoglobinhoz. Mivel a vörösvértestek élettartama jellemzően körülbelül három hónap, a HbA1c teszt hosszú távú képet ad a vércukorszint-szabályozásról, ellentétben a szokásos vércukortesztekkel, amelyek csak egy adott pillanatban mutatják a szinteket.

A HbA1c teszt százalékban kifejezve mérhető, jelezve, hogy a hemoglobin mekkora részéhez kötődött glukóz. Cukorbetegségben nem szenvedő embereknél a normál HbA1c szint általában 5,7 százalék alatt van. Az 5,7 és 6,4 százalék közötti értékek prediabéteszt jeleznek, egy olyan állapotot, amikor a vércukorszint magasabb a normálnál, de még nem elég magas ahhoz, hogy cukorbetegségként lehessen besorolni. A 6,5 százalékos vagy magasabb HbA1c szint két külön teszten általában cukorbetegséget jelez. A már diagnosztizált cukorbetegségben szenvedő egyéneknél az egészségügyi szolgáltatók gyakran azt javasolják, hogy tartsák a HbA1c szintet 7 százalék alatt a szövődmények kockázatának csökkentése érdekében, bár a célértékek egyéni körülményektől függően változhatnak.

Ez a teszt számos előnnyel jár mind a diagnosztizálás, mind a folyamatos cukorbetegség-kezelés szempontjából. Nem igényel éhgyomri állapotot a vérvétel előtt, így kényelmesebb, mint az éhgyomri glukóztesztek. A tesztet nem befolyásolják a vércukorszint rövid távú változásai, amelyeket stressz, betegség vagy közelmúltbeli étkezések okoznak, így stabilabb és megbízhatóbb mérést nyújt az általános glukózszabályozásról. A cukorbetegségben szenvedő emberek számára a rendszeres HbA1c tesztelés segít értékelni, hogy a kezelési tervek hatékonyan működnek-e, és lehetővé teszi a gyógyszerek, az étrend vagy az életmódbeli változtatások időben történő módosítását.

Az egészségügyi szolgáltatók általában évente legalább kétszer javasolják a HbA1c tesztelést azon cukorbetegek számára, akik teljesítik a kezelési célokat és stabil vércukorszint-szabályozással rendelkeznek. Azoknak, akik nemrég változtattak a kezelési tervükön, vagy nem érik el a glukózcéljaikat, gyakrabban, gyakran háromhavonta lehet szükségük tesztelésre. A tesztet szűrőeszközként is használják a prediabétesz és a cukorbetegség kimutatására felnőtteknél, különösen azoknál, akiknél kockázati tényezők állnak fenn, mint például a túlsúly, a cukorbetegség családi előfordulása vagy az ülő életmód. A HbA1c tesztelésen keresztül végzett rendszeres monitorozás kulcsfontosságú szerepet játszik a szemet, a veséket, az idegeket és a szív- és érrendszert érintő súlyos cukorbetegséggel kapcsolatos szövődmények megelőzésében vagy késleltetésében.