A rákszűrésre szolgáló vérvizsgálat nem éri el az NHS teljesítménycélját

A hepatitis E egy vírusos fertőzés, amely a májat érinti, és a hepatitis E vírus (HEV) okozza. Ez az állapot elsősorban szennyezett víz és étel útján terjed, különösen olyan területeken, ahol rossz a higiénia. Míg a hepatitis E gyakran önkorlátozó betegség, amely magától gyógyul, bizonyos populációkban súlyossá válhat, különösen terhes nők és legyengült immunrendszerű egyének esetében. A hepatitis E vizsgálati módszereinek megértése fontos a fertőzés megfelelő diagnosztizálásához és kezeléséhez.

A hepatitis E laboratóriumi vizsgálata jellemzően vérvizsgálatokkal kezdődik, amelyek kimutatják az immunrendszer által a vírusra adott válaszként termelt antitesteket. A két fő vizsgált antitest típus az IgM és IgG anti-HEV antitestek. Az IgM antitestek korán megjelennek a fertőzés során, és friss vagy akut fertőzést jeleznek, általában néhány napon vagy héten belül kimutathatók az expozíciót követően. Az IgG antitestek később alakulnak ki és évekig megmaradhatnak a vérben, korábbi fertőzést vagy immunitást jelezve. Ezek a szerológiai vizsgálatok a leggyakrabban használt diagnosztikai eszközök, mivel viszonylag egyszerűen elvégezhetők és széles körben elérhetők.

Az antitest vizsgálaton túl a vírus közvetlen kimutatása is elvégezhető molekuláris módszerekkel. A polimeráz láncreakció (PCR) vizsgálat azonosítani tudja a hepatitis E vírus genetikai anyagát vér- vagy székletmintákban. Ez a típusú vizsgálat különösen hasznos az aktív fertőzés megerősítésében, főleg immunhiányos betegeknél, akik esetleg nem termelnek megfelelő antitest választ. A PCR vizsgálat érzékenyebb és korábban képes kimutatni a vírust a fertőzés során az antitest vizsgálatokhoz képest, bár nem biztos, hogy minden laboratóriumi környezetben elérhető.

Más laboratóriumi vizsgálatok, amelyek támogatják a hepatitis E diagnosztizálását és értékelését, a májfunkciós vizsgálatok. Ezek olyan enzimeket mérnek, mint az alanin-aminotranszferáz (ALT) és az aszpartát-aminotranszferáz (AST), amelyek megemelkednek, amikor a máj gyulladt vagy károsodott. A bilirubin szintek is ellenőrizhetők, mivel a megnövekedett bilirubin sárgaságot okozhat, ami a hepatitis gyakori tünete. Bár ezek a vizsgálatok nem specifikusak a hepatitis E-re, értékes információt nyújtanak a máj érintettségének mértékéről, és segítenek nyomon követni a betegség progresszióját vagy gyógyulását. Az egészségügyi szolgáltatók jellemzően ezen vizsgálatok kombinációját használják a hepatitis E pontos diagnosztizálásához és a megfelelő kezelési terv meghatározásához.